Na, most aztán fel van adva a lecke az újságírónak. Annak az újságírónak, aki nem írhat rosszat a magyar futballistákról, mert még a végén attól kell tartania, hogy ez a "különös hazai faj" kiközösíti őt abból a közegből, amit magyar labdarúgásnak hívunk. E helyütt azonban az újságíró mégis megkockáztat némi kritikai hangnemet, mert ami csütörtökön este hét és kilenc közt Újpesten zajlott, az a legszörnyűbb rémálmunkat is felülmúlta.

Ki gondolta volna, hogy az oly lelkes fiatal tehetség, Tolnai Tamás szerdai szerelési kísérlete ilyen végzetesnek bizonyulhat. Félreértés ne essék, az újpestiek ifjú hátvédje nyilván nem direkt okozott olyan sérülést Rajczi Péternek, hogy a lilák válogatott csatárának esélye se legyen pályára lépni csapata másnapi UEFA-Kupa selejtezőjén a jónevű Vaduz ellen. Félő volt, a gólkirály nélkül még egy "kiscsapat" ellen is nehéz lesz a meccs. Balsejtelmünk aztán beigazolódott: nehéz volt! Rajczi és Tolnai mindenesetre kimaradt a "jóból", bár nyilván ez őket csöppet sem vigasztalja.

A találkozó előtt mintegy kétezer néző gyűlt össze a Szusza Ferenc stadionban, ahol a csaknem bajnoki címet szerző hazaiak a svájci másodosztályban vitézkedő lichtensteini Vaduz FC ellen lépett pályára - érdekes összeállításban.

A 3. percben nyilván az ég világon senkinek nem fordult meg a fejében, hogy ezen a mérkőzésen baj lehet: a vendégek sérülés miatt máris cserére kényszerültek! Igen ám, de pályára lépett Omar Papa Faye, akinek ekkor még csak a nevén nevetett az unalmas találkozó miatt jobbára csak sörözgető hazai publikum. Csakhogy a vendégek szenegáli légiósa szűk negyedóra játékidő elteltével egy kapitális újpesti védelmi hiba után bevette a debütáló Balajcza kapuját. Bumm neki! Micsoda kezdés! "Nem baj, legalább a fiúk belehúznak egy kicsit" - mondta egy optimista néző a sajtótribün alatt.

A fiúk olyannyira belehúztak, hogy újabb negyedóra után beszedtek még egy gólt! Sara lépett ki a botrányosan játszó hazai védők közt, és értékesítette a ziccert. Néhány szurkoló már ekkor úgy vélte, hogy a Kaposvárról szerződtetett hálóőr az oka mindennek (meglátásunk szerint egyik gólról sem tehetett jobban, mint az előtte bénázó bekkek), és rögtön kérdőre vonta a kapus férfiasságát! Egy perccel később elhangzott az est szlogenje: "Bicskei takarodj!"

Csak a Jóisten tudja, hogy Bicskei Bertlan a szünetben 0-2-nél mit mondott a játékosoknak, mindenesetre nem cserélt! Ez aztán még inkább felbőszítette a hazai nézőket, akik megállás nélkül pocskondiázták az újdonsült trénert. Igaz, néha ugyanilyen vehemenciával éltették a bajnoki ezüstérem miatt menesztett szakvezetőt, a VIP-páholyban üldögélő Mészöly Gézát.

A 71. minutumban a vállalkozó kedvű ultrák (ekkor Papa Faye második találatával már 3-0-ra vezettek a lichtensteiniek!!!) elkezdtek találgatni, vajon ki lesz a bűnbak, Bicskei utódja. Érkezett is az első nagy név: Bácsi Sanyi!

A 83. percben újabb frappáns hazai megnyilvánulás: a bukdácsoló Tóth Balázs labdavesztése után jön a hatalmas jókedvet kiváltó bekiabálás: "Bravó öreg, Zsoga Bonító!"

Négy perc múltán ugyanez az úriember a "Kinek adjátok ma a pezsgőt?" kérdéssel arat újabb sikert! Ekkor már mintegy 30 méteres sorok kígyóznak az egyetlen gyógyírt, vagyis a sört mérő büfé előtt.

Kisvártatva a norvég bíró, Moen megsajnálja a vaduzi tizenhatoson belül tragikus hosszúságú késleltetéssel összeeső Tóth Balázst, aki mellesleg a hazaiak egyik legjobbja volt (már ha ezt a pozitív jelzőt egyáltalán egy ilyen mérkőzésen illdomos használni), és azonnal büntetőt ítélt. Igen ám, de a Barátok Közt "sztárszínésznője" által is buzdított Norbi úgy rúgta a kamutizenegyest, olyan kímélő-update módon, hogy bizonyára a még hazánkban oly népszerű sorozat egykori futballista klasszisa, szegény Novák Laci is sírva fakadt.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, jött a következő, immáron negyedik vendég találat, melyet akkora népünnepély követett, mintha legalábbis a helyi kedvenc, Kovács "Kokó" Zoltán zörgette volna meg a hálót. A leendő edzőket számbavevő szurkoló ekkor olyan ember nevét vette a szájára, hogy más, normális helyzteben azonnal kivégezték volna a mellette álló drukkerek: "Lipcsei Petit a kispadra!" - hangzott az újabb javaslat.

A lefújás előtti másodpercekben hősünk belátta hibáját, és Nyilasi Tibire módosította végső javaslatát.

A tragikomédia aztán az interjúszobában tovább folytatódott: becsületére legyen mondva, Bicskei Bertalan azonnal közölte, lemond, mert bár csak egy hete készül a lilákkal (hoppá, talán ez volt a baj?!), de esélyt sem lát arra, hogy őt itt valaha is befogadják. Hozzátette: maximálisan megérti az őt folyamatosan szidalmazó felbőszült drukkereket. Egy megtört ember távozott a teremből, aki egyszerűen élete legborzasztóbb élményének nevezte ezt az estét. Megértjük miért mondta ezt...

Eközben a játékosok olyannyira eltűntek, hogy még az öltöző előtt várakozó "futballista feleségek" is csak tippelgettek, mikor és hol láthatják újra szeretteiket. A "labdarúgók" ugyanis nem a megszokott útvonalon hagyták el az öltözőt. Naná, a klubház előtt pár száz felbőszült drukker várta őket! Ki tudja, talán úgy gondolták, eszük ágában sincs "barátok közt" megbeszélni a találkozó történéseit. Persze joguk volt ehhez, mint ahogy ahhoz is, hogy újra lejárassák a magyar focit. Azt a magyar focit, amelyet lassacskán már Lichtensteinben is kiröhögnek!