A labdarúgó-világbajnokságok történetében korábban öt alkalommal találkozott egymással a német és az argentin válogatott, a legutóbbi két összecsapás egyben az aktuális sorozat fináléja volt - 1986-ban és 1990-ben.  Mit kezd egymással a két együttes a 2006-os vb negyeddöntőjében? - szólt a költői kérdés, s csak remélni lehetett, hogy az eddigi meccseken egyaránt 10-10 gólt szerző két együttes közönségszórakoztató mérkőzést vív majd egymással.

Jürgen Klinsmann vezetőedzőnek nem akadt oka, hogy változtasson a Svédország elleni győztes csapaton, így a kisebb sérülését maga mögött tudó Michael Ballack, illetve Miroslav Klose is ott volt a pályán.

Argentin oldalon Lionel Scaloni helyét ezúttal Fabricio Coloccini foglalta el a védelemben, s kivételesen a csatársorban is mert újítani Jose Pekerman, aki Javier Saviolát ültette a kispadra, Carlos Tevezt állította a kezdőcsapatba. A Barcelona csillaga, Lionel Messi nem járt ilyen szerencsével, Luis Gonzalez ugyanis felépült, így az ő helye megkérdőjelezhetetlen volt a középpályán.

A meccs lendületes támadásokkal indult, Podolski sárga lappal, majd két lövéssel jelentkezett, Ballack fejese a kapu mellé, Mertesacker lövése a léc fölé szállt. Ezzel aztán a 18. percre el is fogyott a töltény, a maradék szűk félórában említésre méltó esemény sem történt...

A második játékrész első négypercnyi unalmát Ayala rázta fel, ugyanis fejesgóljával az első valamirevaló helyzetből megszerezte a vezetést az argentin együttes. Riquelme jobb oldali szöglete elszállt Crespo feje felett, Ayala azonban Klose szorításában 10 méterről védhetetlenül bólintott a hálóba (0-1). Lehmann kapus 346 perc után kapott ismét gólt, előtte a Costa Rica-i Wanchope tudta megtréfálni az Arsenal-kapust.

Lám, egy gól mennyit javít a játék képén! Megélénkült a németek játéka, agilisabban és aktívabban szervezték a támadásokat Ballackék, de kapura továbbra is veszélytelennek bizonyultak. Klinsmann az utolsó félórára behozta Odonkort, a dortmundiak fürgelábú szélsője egyszer már nagy szolgálatot tett a Nationalelfnek, a lengyelek ellen kiharcolt 1-0-s csoportmeccsen ő adta a gólpasszt Neuville-nek.

Argentína gyakorlatilag lemondott a támadásokról, a nagy védekezésben ráadásul elveszítette kapusát, Abbondanzierit, aki egy Kloséval történő ütközés nyomán megsérült, helyére Leo Franco állt be. Pekerman hiába dühöngött, s cserélte be utolsó mentsvárként Julio Cruzt, a 80. percben Miroslav Klose - a vébén először fejesből - kiegyenlített (1-1).

Mivel a hajrában már nem változott az állás a rendes játékidő döntetlennel ért véget, következhetett a hosszabbítás. Argentína számára szinte csak a büntetőpárbaj jelenthetett megváltást, Pekerman 1-0-s vezetésnél ugyanis lekapta a pályáról a csapat eszét, Riquelmét, és a legveszélyesebb támadót, Crespót, csökkentve csapata esélyeit a ráadásban. Nem mintha a németek olyan veszélyesek lettek volna...

A második 15 percben inkább az argentinok igyekeztek, ám egy szerencsés Coloccini-kapufán kívül (a középpályás lecsúszott beadása a lécre pottyant) nem akadt lehetősége. Jöhettek a tizenegyesek - érdekesség, a vb-históriában még egyik gárda sem bukott büntetőpárbajt. Németország utoljára az 1990-es vébén került ilyen helyzetbe, akkor Angliát múlta felül, s a dél-amerikaiak is az angolok ellen jutottak tovább így 1998-ban.

A büntetőpárbajban aztán nemcsak az idegek csatája, de Jens Lehmann kiváló teljesítménye döntött, az Arsenal kapusa ugyanis megfogta Ayala és Cambiasso kísérletét is. Németország bejutott a legjobb négy közé, míg a vereséget elviselni nem bíró dél-amerikaiak verekedést provokálva távoztak a berlini gyepről.