A mérkőzés előtt mindkét csapatnál kérdéses volt egy-egy meghatározó játékos szereplése. Néhány órával a kezdést megelőzően aztán eldőlt, a spanyol és az ukrán válogatott két, térdproblémával küszködő támadója közül az egy hónappal ezelőtt szerzett makacs térdszalag-húzódása óta hétfőn először teljes edzésmunkát végző Andrij Sevcsenko vállalni tudja a játékot - a vb-újonc hívei tehát fellélegezhettek -, míg a túloldalon Raúl csak csereként állt Luis Aragones rendelkezésére.
A spanyol együttes mindjárt a találkozó elején alaposan feladta a leckét a sárga-kékeknek, Torresék két pontrúgás után gyorsan kétgólos előnyt szereztek. Habár az ibériaiak nem panaszkodhattak balszerencsére - az első találatnál Alonso is meglepődött, miután a válláról a hálóba pattant a labda, Villa szabadrúgása pedig a spanyolok számára a legmegfelelőbb módon, Sovkovskijt alaposan becsapva pattant meg a sorfal egyik tagján -, nemcsak emiatt jelenthetjük ki, hogy Xaviék jobban alkalmazkodtak a lipcsei 30 fokos hőséghez. Alonsóék a középpályán jóval hatékonyabban játszottak ellenfelüknél: amíg Oleg Blohin együttese már az ellenfél térfelét átlépve elbizonytalanodott, amelyhez éppen a spanyolok jóval hatékonyabb szűrőjátéka járult hozzá, az ibériai gárda két-három húzással az ukránok kapujának 20-30 méteres körzetében adogatott.
A szünetben Blohin kapitány még az egyenlítés mikéntjéről tarthatott rögtönzött előadást tanítványainak, a játékrész elején megítélt tizenegyes és Vascsuk kiállítása azonban végképp megpecsételte tanítványai sorsát - tegyük hozzá: Busacca játékvezető nagyot tévedett az esetnél -, akiknek a hátralévő időben csupán a nagy különbségű vereség elkerülése lehetett a céljuk. A 4-0-s végeredményt végül Torres állította be, és a spanyolok könnyen nyerhettek volna nagyobb különbséggel is, hiszen ezen a napon a két csapat nem volt egy súlycsoportban.